A magyar gazdaság középtávú kilátásait alapjaiban határozza meg az euró bevezetésének terve, az euró ezzel együtt is csak eszköz, nem pedig cél. A cél ugyanis az, hogy Magyarország gazdasági értelemben a következő évek és évtizedek nyertesévé tudjon válni, és ki tudjon törni a közepes fejlettség csapdájából – áll a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésben, amelyet az MTI-hez is eljuttatott.
A kutatók szerint a következő évek legfontosabb gazdasági témája az euró tervezett magyarországi bevezetése lesz, ennek gazdasági-pénzügyi jelentősége a 2004-es magyar EU-csatlakozáséhoz mérhető.
Az euró átvétele olyan stratégiai lépés, amely alapjaiban határozza meg a magyar gazdaság jövőbeli kereteit, és alakítja át a magyar gazdaságpolitikai mozgásteret.
A GKI emlékeztet, a maastrichti kritériumokon felül legalább négy olyan terület van, amely fejtörést okozhat, és amelyre ezért érdemes kiemelten figyelni a következő években.
Ez a tégy terület a nemzetközi és geopolitikai környezet alakulása, a magyar gazdaság strukturális kihívásai, a költségvetés szerkezete és az optimális monetáris politikai stratégia.
A sikeres gazdasághoz több út is vezethet, és annak eldöntése, hogy az ország miképp éri el ezt a célt, a mindenkori gazdaságpolitikai vezetés feladata. Az új kormány egyértelmű döntést hozott, miszerint az eurón keresztül próbálja meg sikeressé tenni a magyar gazdaságot.
A valódi kérdés nem az, hogy megéri-e az euró, hanem hogy milyen feltételek mellett lehet a bevezetés valóban sikeres
– mutat rá az elemzés.
A GKI kitér arra, hogy a maastrichti kritériumok közül Magyarország egyelőre csak az inflációs feltételt teljesíti, de a piaci árazások alapján a befektetők mintha már most hinnének a magyar euróban:
az állampapír-piaci hozamok és felárak jelentős csökkenése arra utal, hogy a befektetők egy viszonylag gyors és szinte zökkenőmentes magyar eurócsatlakozást áraznak.
Az euró bevezetésének várható előnyei között az elemzés a tartósan alacsonyabb kamatokat, a stabilabb pénzügyi rendszert és az árfolyam-volatilitás de facto megszűnését sorolja fel, hozzáteszi azonban:
a forint feladásával megszűnik Magyarországnak az a képessége, hogy a saját, egyedi gazdasági sokkjaira országspecifikusan és önállóan reagáljon.
Fontos szempontként szól a tanulmány arról is, hogy az eurózónából nincs “kiút”: a csatlakozás visszafordíthatatlan integrációs kapcsot teremt.
Az euróbevezetést nehezítő tényezőket számba véve a GKI emlékeztet:
a sikeres bevezetéshez stabil nemzetközi környezet kell, amely ma a legkevésbé sem adott. Ehhez társulnak a magas energiaárak és az emelkedő nemzetközi hozamok, amelyek az infláció emelkedését és a globális növekedés lassulását vetítik előre.
A tanulmány kitér a magyar gazdaság strukturális gondjaira is, kiemelve, hogy a közös valutához versenyképes, az eurózóna nyugat-európai államaival összemérhető reálfejlettséget képviselő gazdaság kell, miközben a kép ebből a szempontból vegyes:
2022 vége és 2025 között a magyar gazdaság gyakorlatilag stagnált, 2026 első felében pedig 1,7 százalékos növekedést mutatott.
Vannak ugyanakkor mélyebb, szerkezeti problémák: a magyar növekedést ezidáig biztosító, extenzív modell kifulladt, a termelékenység csak szerényen emelkedik, miközben a bérek érdemben nőttek.
A tudásalapú gazdaságra való átállás késik, a gazdaságon belül továbbra is nagy a súlya az alacsony hozzáadott értékű termelésnek, az energiaigény magas, a beszerzés koncentrált, mindez sérülékennyé teszi a magyar gazdaságot – állapítja meg a tanulmány.
Az elemzés a középtávú fiskális pályát jelöli meg kritikus pontként, a hiteles euróterv ugyanis a GKI szerint hiteles fiskális konszolidációt feltételez.
A kormány által deklarált cél a “hiánycsökkentés gazdasági növekedéssel”; a megközelítés kiadásoldali, és a hitelességre, a külső forrásokra, valamint a monetáris lazítás nyomán élénkülő magánpiaci hitelezésre épít.
A kiindulópont ugyanakkor nem kedvező, a 2026-ra várt 7,5 százalékos államháztartási hiány és 77,5 százalékos adósság mellett kell a fejlesztési igényeket finanszírozni, így kérdés, elegendők-e ehhez pusztán az európai uniós források – figyelmeztet a GKI.
A konszolidáció egyik legfontosabb tétele az olcsóbb adósságkezelés lehetne:
egy korábbi becslés szerint négy év alatt akár 2400 milliárd forint kamatmegtakarítás halmozódhat fel. A hozamok emelkedése azonban ezzel ellentétes irányba hat, a külföldi befektetők aránya pedig nő – áll az elemzésben.
A tanulmány kitér az árstabilitás fenntartható elérésére is, megállapítva, hogy ugyan az infláció ma az egyetlen teljesített maastrichti kritérium, és az inflációs várakozások is csökkennek, a kép mégsem problémamentes.
Egyrészről rejtett inflációs feszültségek bőven maradtak, elmaradt beruházások és fennmaradó árszabályozások formájában, másfelől a jelenlegi alacsony inflációs környezetnek komoly ára van, jelenleg a jegybank 300-400 bázispontos reálkamatot tart fenn, ami erős árfolyamot és ezáltal gyors reálfelértékelődést eredményezett – emlékeztetnek az elemzők.
A tanulmány rámutat, a csatlakozás szempontjából kulcskérdés, hogy az infláció a mainál alacsonyabb (eurózónás) reálkamatszint mellett is tartósan mérsékelt tud-e maradni.
Nem gyors, hanem sikeres euróra van szükség; az időzítés és a reálgazdasági alkalmazkodás lehetővé tétele legalább annyira számít, mint a szándék, a csatlakozási árfolyam megválasztása pedig önmagában is kulcskérdés lesz – áll a GKI elemzésében.
(MTI)
