A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015 őszén felmérést végzett „Miben élünk?” címmel a magyarországi lakásviszonyok feltárása érdekében. A reprezentatív felmérés alapján hazánkban 2,7 millió lakóépületben összesen 4,4 millió lakás található, ezek 12,7%-a (560 ezer) üresen áll. Az otthonok átlagos alapterülete 80 m2, fenntartásuk havi költsége átlagosan 40 ezer forint. A lakások mintegy 7%-ára jellemző a túlzsúfoltság. A felmérés idején a lakások 9%-ában laktak bérlők, többségük magánlakást bérelt. Folyamatosan csökken a nem elfogadható minőségű lakások aránya. Az elmúlt tíz évben elvégzett épületfelújítások ellenére a lakások kevesebb mint 40%-ában voltak a lakók maradéktalanul elégedettek az épület minőségével. A felmérés idején a háztartások 11%-a nyilatkozott úgy, hogy három éven belül szeretne lakást változtatni. Többségük önállósodni kívánó fiatal, sokan pedig családi házba szeretnének költözni.
A magyarországi lakóépületek száma közel 2,7 millióra tehető, az ezekben regisztrált 4,4 millió lakásból 2,7 millió 1–3 lakásos épületben található. Mintegy 1 millió lakás van nagy méretű, 25 vagy annál több lakásos épületben. Az üres lakások aránya (amely az 1980-as évekig az 5%-ot sem érte el) a rendszerváltás óta folyamatosan nő: 2001-ben 9,2, 2011-ben 10,9% volt, 2015-re pedig 12,7%-ra emelkedett, ezáltal a nem lakott lakások száma ma már mintegy 560 ezer. Ezek közel fele 5000 főnél kisebb népességű településen található, ahol a hasznosulás legfőbb akadálya a lakáspiaci kereslet hiánya. Ugyanakkor a lakások hasznosítását a magánbérleti piac kockázatai is korlátozzák, sokan emiatt inkább nem adják ki átmenetileg megüresedő lakásukat. Az üres lakások aránya Budapesten és Közép-Magyarországon a legalacsonyabb, nem éri el a 7%-ot. Ugyancsak az országos átlag alatti a mutató Közép-Dunántúlon. Az ország többi régiójában 15% fölötti, Észak-Magyarországon pedig 18%-ot is meghaladó az üres lakások aránya. Kelet-Magyarországon lényegesen rosszabb a helyzet, mint például a fővárosban. Míg ugyanis Budapesten az üres lakások aránya nem éri el a 7 százalékot, addig régiónkban 15 százalék körüli.
m
Hosszú idő után először kissé csökkent a tulajdonosi lakáshasználat, a 2011. évi népszámlálás idején mért 92%-os arány 2015-re 89%-ra mérséklődött. A változás a magánbérletek terjedésének tudható be, amelyek aránya országos átlagban elérte a 6, Budapesten pedig meghaladta a 10%-ot.
A nem elfogadható minőségű (substandard) lakások aránya 2003 óta 15-ről 8%-ra csökkent. E kategória lakásainak száma 320 ezerre becsülhető, csaknem felük községekben van, lakóik között nagyobb arányban fordulnak alacsony státusú, illetve többgyermekes családok. Ezzel szemben 140 ezerrel, 440 ezerre nőtt a lakásminőségi hierarchia csúcsát képviselő dupla komfortos – két vagy annál több fürdőszobás – lakások száma (2003 és 2015 között 8%-ról 12%-ra).
2003-ban 78, 2015-ben 80 m2 volt a lakott lakások átlagos alapterülete. Az épülettípusokra jellemző lakásméret az egylakásos épületekben nőtt, a többlakásos épületekben azonban csökkent, aminek a 2003 óta épült társasházi lakások kisebb mérete az oka.
Az elmúlt tíz évben a túlzsúfolt és az elfogadható nagyságú lakások aránya kisebb lett, és miközben a megfelelő nagyságúak aránya változatlan maradt, a tágas lakásoké 21-ről 28%-ra nőtt. A lakások mintegy 7%-a, az önkormányzati lakások több mint egynegyede (27%), a nagycsaládosok lakásainak 38%-a túlzsúfolt. A háztartások legalacsonyabb jövedelmű 10%-ában a családok egyharmada él szűkös lakásban.
2015-ben a lakások kevesebb mint 40%-ában voltak a lakók maradéktalanul elégedettek az épület minőségével, ez az arány 2003-ban 56% volt. A legtöbb válaszadó az épületek állagával és hőszigetelésével (38%) kapcsolatos problémát fogalmazott meg, sokan tartották szükségesnek a nyílászárók cseréjét (32%), a fűtés korszerűsítését (11%), illetve a kéménycserét (7%) is.
A 2005 óta eltelt tíz évben elvégzett felújítások között a nyílászárók cseréje mintegy 690 ezer lakóépület 1,2 millió lakását érintette. A falak tatarozása, illetve külső hőszigetelése 520 ezer lakóépületen készült el, ezekben 980 ezer lakás van. A felújítások által érintett lakások több mint fele családi házakban, 29%-a lakótelepeken található. A lakótelep-felújítási programok eredményeként 2015-ben már a lakótelepi lakások 36%-a felújított épületben volt. A két felmérés között eltelt időszakban lakásán belül nagyobb lélegzetű felújítást, korszerűsítést a háztartások egyharmada végzett. Gyakori volt a fűtő- és a vízmelegítő készülékek (12, ill. 11%), a villanyvezetékek (11%), továbbá a vízvezeték vagy a csatorna cseréje (10%). 2005 óta 430 ezer lakásban, az összes lakott lakás 11%-ában végeztek bővítést, átalakítást. Az átalakítások által az érintett lakások alapterülete összesen 2,2 millió m2-rel nőtt, ez egytizede az ugyanezen időszakban újonnan épült lakások összes alapterületének. A meglévő lakásokban végzett pótlólagos beruházások nagyságrendje tehát az újlakás-beruházásokéhoz viszonyítva sem elhanyagolható. A háztartások a jövőben is számosépület- és lakásfelújítást terveznek, közöttük vezető helyet foglal el a nyílászárócsere (350 ezer háztartás), a külső szigetelés és a homlokzattatarozás. Összesen mintegy 140 ezer háztartás tervez a következő három éven belül teljes lakásfelújítást.
A lakók beszámolói alapján legalább 36 ezerre becsülhető a pályázati támogatással felújított lakóépületek száma. Az elmúlt évek épületfelújítási pályázati programjai a nagy lakóépületekre koncentráltak, így ezek a támogatások ennél sokkal több háztartáshoz jutottak el, számuk minimálisan 330 ezerre becsülhető.
Egy átlagos lakás fenntartásának havi költsége 2015-ben 40 ezer forint volt. A lakásfenntartás a háztartások jövedelmének átlagosan 22%-át tette ki, ez az arány 2003-ban ugyanennyi volt, 2010-re 25% fölé emelkedett, ekkor volt a legmagasabb, majd az elmúlt évek rezsicsökkentéseinek hatására folyamatosan mérséklődött. Budapesten egy átlagos lakás havi fenntartása 6 ezer forinttal kerül többe, mint a községekben vagy a városokban. A parasztházak, tanyák havi rezsije átlagosan 29 ezer, a lakótelepi lakásoké 39 ezer, a többszintes családi házaké 49 ezer forint. 2003 óta 22-ről 32%-ra nőtt azoknak az aránya, akik nem érzik megterhelőnek ezeket a kiadásokat. Összességében 78-ról 68%-ra csökkent az aránya azoknak, akiknek ez nagy megterhelést jelent.
2000 óta 690 ezer háztartás vett fel összesen 760 ezer nagyobb összegű (1 millió forintot meghaladó) lakáscélú hitelt. A hitelek közel felét lakásvásárlásra fordították, 220 ezret lakásfelújításra, korszerűsítésre, 60 ezret lakásépítésre vettek fel. Egy lakáscélú hitel összege átlagosan 5,1 millió forint volt.
A 2015-öt megelőző évtizedben költözött be mai lakásába a háztartások egyharmada. A költözések száma éves átlagban 190 ezerre becsülhető. A lakást változtatók 49%-a új vagy használt lakást vásárolt, 6%-uk új lakást épített. Lakást bérelt a költözők több mint egynegyede. A költözések nagy többsége továbbra is településen belül történik, ugyanakkor a más településre költözők aránya a 2003-ban mért 22-ről 27%-ra emelkedett. A lakást változtatók többsége valamilyen személyes, családi ok miatt költözik. A házasságkötés és az élettársi kapcsolat létesítése mindig vezető költözési indok volt, de mára az is általánossá vált, hogy a fiatal felnőttek már ezt megelőzően önállóvá válnak. Új jelenség továbbá, hogy 2008 után a munkalehetőségek miatti költözés is gyakoribbá vált.
A háztartások 13%-a, mintegy 500 ezer háztartás elégedetlen lakáskörülményeivel, nem szívesen lakik lakásában, vagy azon a környéken. 2003-ban az elégedetlen háztartások száma ennek kétszerese, több mint 1 millió volt. Miközben a lakással elégedetlenek száma csökkent, a lakásuk állapotát kifogásoló háztartásoké nőtt, utóbbi aránya 27%-ra a 2003-as 16%-ról.
A közeljövőben költözést tervezők legnagyobb csoportját az önállósodásra vágyó fiatalok adják. Azok, akik a meglévő lakásukkal elégedetlenek és emiatt költöznének, főként családi házba vágynak, de sok az olyan háztartás is, amely nagyobb vagy jobb állapotú lakást szeretne.
Az összes háztartás 12%-a számolt be arról, hogy van lakáscélú megtakarítása. Ezeknek a megtakarításoknak jelentős részét a már meglévő lakásokra tervezik fordítani. A megtakarítások közel egynegyedét szánják másik lakás megszerzésére, de számottevő azok aránya is, akik gyermeküket kívánják ilyen formában támogatni. A legmagasabb jövedelmi tizedben megközelítőleg minden negyedik családnak van lakáscélra szánt megtakarítása.
„Miben élünk?” A 2015. évi lakásfelmérés főbb eredményeit bemutató kiadvány:http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/miben_elunk15.pdf
