Várkonyi Anikó költő elfeledett kincse Debrecen kulturális örökségének – mondta azon a megemlékezésen Debrecen kultúrális ügyekért felelős alpolgármestere, ahol emléktáblát helyeztek el a Fényes udvarban április 17-én.
Puskás István alpolgármester arról is szólt, hogy a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas költő elfeledett irodalmi hagyatékának megismertetése egyik fontos küldetése a városnak. Ezért helyezett el az önkormányzat emléktáblát Várkonyi Anikó egykori lakóhelye, a Fényes udvar 5. alatti lépcsőház bejáratánál.
A tábla átadása után Szilágyi Szilvia irodalmár moderálásával – Bakó Endre és Lichtmann Tamás irodalomtörténész beszélgetett a költőről a Petőfi Emlékkönyvtárban. A kerekasztal-beszélgetéssel egy időben kiállítás is nyílt a könyvtárban Várkonyi Anikó hagyatékából.
Várkonyi Anikó élete:
| Várkonyi Anikó Nagygécen született 1942. október 18-án. Édesapja a helyi református közösség lelkésze, édesanyja tanítónő volt. Középiskolába Debrecenben járt, a magyar-francia szakot 1966-ban végezte el a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egyetemistaként kezdett publikálni, az Alföldben és a Tiszatájban jelentek meg versei. Mesterének és tanárának Görömbei András irodalomprofesszort tartotta, aki utolsó – posztumusz kötetéhez – is előszót írt. Várkonyi Anikó Püspökladányban, Hajdúböszörményben, a debreceni Bocskai István Általános Iskolában, végül pedig a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, ahol irodalmi szakkört is vezetett. Szépírói tehetségét Móricz Zsigmond- és SZOT-ösztöndíjjal jutalmazták. Fordított kortárs francia és lengyel verseket, vogul népköltészetet. Írt esszét a halálról, a magányról, végzett szociológiai felméréseket, készített interjúkat is. Irodalmi hagyatékát a Déri Múzeum őrzi. Várkonyi Anikó 1978-ban bekövetkezett haláláig élt a Fényes utca 5. alatt. |
Fotók: Miskolczi János
